NECROMONICON

Kiállítás

2014. február 6. (csütörtök), 19.00 — február 19. (szerda)

1061 Budapest, Andrássy út. 32

Necromonicon- Horváth Lóczi Judit, Dobos Tamás és Gyarmati Zsolt kiállítása, mely Kaposi Dorka vendégkurátor közreműködésével jön létre.

A kiállító művészek által megfogalmazott gondolatok a képiség hagyományainak többolvasatúságán alapszanak, ugyanakkor jelenkori szimbólumokat idéznek. A különböző anyagokkal, technikákkal (festmény, fotó, objekt, installáció) alkotó művészek munkái egymásnak látszólag ellentmondó tartalmak hordozói, miközben szimbolikájuk teljességgel egynemű, mindez azonban nem véletlen egybeesés, hanem a téma és a tartalom tudatos szintézise.

A művészek egyfajta modellt kínálnak, megmutatják az ő vizualitásukra fogékony szemlélőnek saját mélységeiket: úgymint mindennapi démonjaikat, vezérfonalukat, vagy a hidat a felsőbb erőkkel való kapcsolathoz.

A Necromonicon kiállításhoz a Latarka Galéria pincehelységét egy ókeresztény kazamatákhoz hasonló szakrális térré rendezzük be Kővári Kata segítségével. Ezen szakrális tér alkalmassá válik, hogy a bemutatott tárgyakkal közelebbi, intimebb kapcsolatot teremtsünk, egyfajta kapocsként jelennek meg az átlényegüléshez. A termeken belül apróbb beugrókat, helyeket, rejtett oltárokat, helyeket fedezhetünk fel, ezzel is utalva a kazamaták kiszámíthatatlanságára és labirintusszerűségére. A nézőt csak a helységek megvilágítása és lesötétítése vezeti előre, egyfajta misztikusságot is kölcsönözve. A sötét és világos termekben Horváth Judit trófea-objektjei, Dobos Tamás portréfotói és Gyarmati Zsolt installációi kapnak helyet.

A Latarka Galériában létrehozott installációs tér szereplői fizikailag egy térben élik saját víziójukat, ahol a befogadó tér, és a hozzá szervesen tartozó szakrális és gyötrelmes múltbéli ’rétegek’ ugyanolyan fontossá válnak a kiállítás befogadásakor, mint maguk a művek: energiáik összekapcsolódnak, értelmezésük csak együtt válik valósággá.
A Necromonicon kiállítás ebbe a gondolatba kapaszkodik bele, és nem próbál egzakt válaszokat adni, sokkal inkább a folytonos teremtés, és a lényeggel való egyesülés paradigmáját boncolgatja a térben elhelyezett ’személyes oltárok’ kapcsán.
A Necromonicon kiállítás kísérletet tesz arra, hogy közelítsen a transzcendencia érzéséhez és, hogy visszautaljon napjaink vizuális élményeire. Ugyanakkor a tárlaton mindenben jelen van valami démoni: az objektté transzformálódott trófeákban, az installációba zárt digitális agresszióban és a halotti maszkká merevedett fotókban. A fekete-fehér termeket járva a kiállításon olyan spirituális utazást tehetünk, ami kivételes élmény. Utána semmire sem vágyunk jobban, mint szembeszálljunk a sötétséggel.

Kiállító művészek: Horváth Lóczi Judit, Dobos Tamás, Gyarmati Zsolt
Látvány: Kővári Kata
Megnyitó: 2014. február 6. csütörtök, 19:00
Megnyitja: Kaposi Dorka kurátor

Megtekinthető: 2014. február 6-19.
Helyszín: LATARKA- Budapest, 6. Ker. Andrássy út 32.

 

Necromoniconmegnyitóbeszéd

A Necromonicon rendhagyó kiállítás kurátorának több mint fél évvel ezelőtt kért fel a három kiállító és a látványtervező, hogy egy adott koncepcióhoz keressek helyszín, melynek kiindulási alapja a képiség hagyományainak többolvasatúsága, különböző anyagokkal, technikákkal alkotó művészek  munkáin kerszetül.   Ez a koncepció mindneképpen egy szakrális helyszínt kívánt, végül hosszabb keresés után a LATARKA pincehelysége mellett döntöttünk, mely project térként funkcinál, így vált alkalmassá, hogy a NECROMONICON kiállítást is befogadja. A szakrális térből végül ókeresztény kazamatákhoz hasonló teretet alakítottunk ki, nem szokványos kiálíltásként, inkább színpadias megjelenést kölcsönözve, de mindvégig szem előtt tartva azt a szempontot, hogy kiállításról van szó és ne váljon a látvány díszletté, berendezéssé. Végül is az adott látványban maradtunk, a helyszín zeg-zugos térészeit kihasználva és a sötét-világos termekben  a következő műtárgyak kerültek bemutatásra:

            Horváth Lóczi Judit Privát oltárok, privát trófeák objektjei alapját egy olyan tárgysorozat alkotja, amely több, különböző szubjektív “trófeából” áll.  “A sorozat minden egyes darabja a legkülönbözőbb anyagok felhasználásával, azok szuverén módon történő, az alkotó összeépítésével valamely, a gyerekkorhoz köthető, tudatalatti, ösztönös félelmet, démont jelenít és testesít meg.” A kiállító munkáiban a bennünk jelenlévő félelem (a vad) és azt legyőzni vágyó ember (a vadász) párharcát követhetjük nyomon: a vadászok úgy néztek a vadra mint egy démonra a földi lét és a túlvilág határán, így a vadászat egyfajta átmenet az élő és élettelen között. Az üldöző birtoklási vágytól követi az üldözöttet, ahogyan a vadász elejti áldozatát, úgy válik a félelem trófeává. Horváth Judit Privát trófeái a “pszichénkben, és a magánmitológiánkban jelen lévő belső démonok művészi feldolgozásával, megjelenítésével és áttranszformálásával foglalkozik.  Az objektté transzformálás a vadászat aktusát jelenti, így a már levadászott, félelmet a valóban a ’trófea’ kategóriával határozhatjuk meg. Ugyanakkor egy bizonyos kritikai attitűddel is szemléli társadalmunk trófeák iránti bizarr vágyát”.    

 A halál hangulatát és stíluselemeit hordozzák Gyarmati Zsolt  haláltematikát megjelenítő sorozata, mely több hónapon keresztül készült. A munkákat nem közvetlenül a halálfélelem, hanem a félelem ereje inspirálta az alkotót, így a képtörténet vizuális agresszivitásaként jöttek létre.  A hiedelmekkel, szimbólumokkal és sötét titkokkal teli installációk a digitális képalkotás jegyében fogant démonokként is fölfoghatók, ezáltal maga a kiábrázolás, mint fogalom is kapcsolódik a spiritualitáshoz.    

Dobos Tamás fekete-fehér fotógráfiáin a valóság közvetlenül nem érhető tetten: a fotók egyszerre nagyon valóságosak és múltbeliek ugyanakkor vizionáltak is. Dobos Tamás képalkotási módszere segítségével a szereplőket egy teljesen más környezet és hangulatba mozdítja el, az alakok szellemszerűvé válnak. Ezt erősíti meg az analóg technika, az üvegnegatív eljárás. A képek ezáltal zavarba ejtőek: a jelen-múlt furcsa fúziójaként az egyes személyiségek mögé gondolt történetiség megváltozik. Dobos Tamás fotói nagyon erős atmoszférával bírnak, szimmetrikus portréin a szereplők mintha maguk is halotti maszkokká válnának, ezáltal kerülnek közel a haláltematikához.           

Kaposi Dorka kurátor- elhangzott: 2014. Február 6-án a Latarka Galériában

Videók