LAYERS – Kortárs kollázs-művészet

Kiállítás

2014. január 23. (csütörtök), 19.00 — február 5. (szerda)

Latarka, Platán Galéria

1061 Budapest, Andrássy út. 32

Tisztelettel meghívjuk a LAYERS – Kortárs kollázs című csoportos kiállításunkra.

LAYERS – Kortárs kollázs-művészet

A kiállítás célja, hogy a kollázsról, mint a kortárs képzőművészet egyik kifejezésformáról átfogó keresztmetszetet adjon. Egy izgalmas válogatással szeretnénk bemutatni, hogy a magyar művészek a nemzetközi tendenciákkal összhangban és színvonalon, milyen sokszínű, és árnyalt jelentéstartalommal felruházott alkotásokat tudnak létrehozni a műfaj rendkívül tág keretein belül. A kollázs műfajának szerteágazó, erős gyökerei és a magyar művészetben nagy hagyományokkal rendelkező, komoly múltja mellett és azzal egyenértékű kvalitású, kollázs-technikával készült alkotások képesek ma is kortárs, hiteles üzenethordozókként kifejezni az alkotók gondolatait. Az egyes alkotóművészek saját ars poétikájukat, alkotói fázisukat, egyes esetekben életművüket is meghatározó kollázs-műfaj az alkotói szabadság egyik legképlékenyebb és legjátékosabb kifejezőeszköze. A kiállítás kísérletet tesz arra, hogy bemutassa a legfrissebb tendenciákat, megidézve a legnagyobb magyar alkotók (Vajda Lajos, Bálint Endre, Ország Lili ) múltban létrehozott kollázsait, szellemi kiindulópontként. A kollázs, mint művészeti médium a primer olvasaton túl, nem csak technikailag alkalmaz layereket, hanem egyúttal komoly rétegzettséggel és összetett jelentéstartalommal reflektál a művész kérdésfelvetésekre, gondolataira, üzeneteire technikailag is elősegítve a komplexitás mind magasabb elérését. A kollázsban felhasznált anyagok önmagukban is a kor lenyomataiként tudnak többlet jelentéstartalmat csempészni az alkotásokba.

Kiállító művészek:

Barabás Zsófi
Csiszér Zsuzsi
Kerekes Gábor
Konok Tamás
Molnár Zsolt
Romhány Veronika
Sándor Krisztián
Szöllősi Géza
Tamási Claudia
Tomasz Piars
Verebics Kati
Végh András

Kurátor: Bársony István, építész
Helyszín: LATARKA GALÉRIA
Időpont: 2014. január 24- február 5.

A megnyitót 2014. január 23-án, csütörtök este 19:00 h-i kezdettel tartjuk meg a LATARKA GALÉRIÁBAN.
Cím: Budapest, Andrássy út 32.

Mészáros Zsolt megnyitóbeszéde:

Kortárs Kollázs


Úgy hiszem, minden embernek bizonyos időközönként kollázsokat kellene készítenie. Ha elfogadjuk azt az elképzelést, hogy a gondolat fonál, amely vezet és útvonalakat jelöl ki, akkor beláthatjuk ennek a hátulütőjét is, egy idő után kötött pályára kerülünk vagy rosszabb esetben belegabalyodunk. Ezt a hálószerkezetet kell átvágnunk, mert különben elfásulunk vagy moccanni sem fogunk tudni. A kollázs műfaja kiválóan alkalmas erre a célra, mert kaland, a gondolkodás és a látás kalandja.

Elsősorban talán azért, mert felszabadult művelet, amely szorosan összefügg a matériával, az anyaggal való bánással, a spontaneitással, a kereséssel, a gyűjtéssel, a vágással, a ragasztással. Amikor a műhely és a műterem összeér. Olyan alapanyagokra esik ilyenkor a figyelem, amik hamar a kéz ügyébe kerülnek, amik nagy tömegben elérhetőek, amik más szemében esetleg értéktelennek tűnnek, talált tárgyak, napok hordaléka. Maga az alkotói folyamat felfogható egyfajta levezetésként, kikapcsolódásként, játékként, amely egyúttal nem jelenti azt, hogy ez mindig fájdalommentes, vagy, hogy nem lenne elmélyült, kritikus vagy koncentrált. A végeredményt tekintve is különböző ábrázolásmódok születhetnek: szürreális, konstruktív, burjánzó, letisztult, figurális, elvont. A fő szervezőelv azonban minden esetben ugyanaz: világok nyílnak egymásba. A technikából adódóan a kompozíciók mind képileg, mind tartalmilag több rétegűek, amire a jelen kiállítás címe is utal. Az illesztékek, a hézagok, a szélek jól láthatóak, az alkotó szándékosan nem akarja eltüntetni ezeket, elrejteni, homogén felületté simítani, mert, ha figyelmesek vagyunk, ezekből a résekből, amit kihallunk az a tenger zúgása, amely Szerb Antal szavaival szólva a kimondhatatlan dolgok tengere felől érkezik.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kollázs a képzőművészet költészete, és, ami létrejön az a költői kép. Hiszen a vershez hasonlóan rendkívül személyes és tömör műfajról van szó. Eleve kizár magából minden terjengősséget, mellébeszélést, szólamot, különben nem áll össze, nem működik, hanem egész egyszerűen szétesik. Költői képek, nem azért, mert annyira elomlóan líraiak volnának, hanem, mert olyan képzettársításokkal élnek, amelyek új minőségeket, új látomásokat hoznak létre. Képi szinesztéziák, amelyek több síkot, réteget kapcsolnak össze. A hagyományos befogadást és gondolkodást számolják fel.

De legfőbb tulajdonsága az, hogy független és öntörvényű. Megőrzött valami forradalmi gesztust az avantgárd hőskorából, amikor a látás új alapjainak megteremtése jegyében született. A kollázs mind a mai napig voltaképpen nem más, mint szabadság-gyakorlat.

A kaland tenger, a tenger szabadság, a szabadság világosság.

A kollázsban tehát különvaló dolgok kerülnek össze. Ezáltal új összefüggések, kapcsolatok, jelentések keletkeznek, a sűrített fogalmazásmódból adódóan olyan erővel és energiával, mint az elektronikus kisülések. Hasonlómódon történik, mint ahogy Hajnóczy Péter írja le egyik novellájában a villanykörte gyártását, amely a következő természeti elven alapul: a sötétség nem egynemű, hanem különböző méretű, típusú darabkából áll, amikor a világ összes sötétsége összegyűl egy pontba, hangosan felkiáltanak, és ebből a kiáltásból születik a fény.

Mészáros Zsolt
Budapest, Latarka, 2014. január 23.

Videók