Minden történet egyforma, de némelyik teljesen más

Kiállítás

2014. január 22. (szerda), 19.00 — február 26. (szerda)

Platán Galéria

1061 Budapest, Andrássy út. 32

A Platán Galéria és a budapesti Lengyel Intézet tisztelettel meghivja Önt
Tymek Borowski "Minden történet egyforma, de némelyik teljesen más"
cimű kiállításának megnyitójára 2014. január 22-én, szerdán 19 órára,
a Platán Galériába.
A kiállítást megnyitja:
Muladi Brigitta
művészettörténész, kurátor

Platán Galéria, 1061 Bp., Andrássy út.32
Megtekinthető: február 26-ig, keddtől péntekig 11.00-19.00 óra között

Muladi Brigitta megnyító beszéde

Van egy kifejezés, amit az amerikaiak használnak, a Brains Room – ami körülbelül annyit tesz, hogy labor, vagyis egy olyan terem, ahol tudományos kísérleteket folytatnak.

Tymek Borowski kiállítása egy ilyen helyiséggé változtatta a Platán galériát. Látunk festményeket, plakátokat, murális munkát, videókat. Annak ellenére, hogy ennyire sokféle technikával dolgozik, számomra az egyik legkönnyebben befogadható célokat kitűző művész.
Fő jelmondataként a következőt választottam ki magamnak rögtön az elején, ami itt olvasható az önarcképén:
„Gondolj mindig arra, hogy ne tégy úgy, mintha tudós lennél. Az igaz, hogy a képzőművésznek ugyanaz a célja, mint egy tudósnak, megmutatni és megmagyarázni a világot, de Te mint művész más metódusokat használsz. Puszta hipotéziseket és modelleket állítasz fel, amelyek intuíción alapulnak. A te tartományodban a durva irányok sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a részletek. Ezért ne legyél túl szigorú akkor, amikor meghatározod a koncepciódat.”

Tymek Borowski 1984-ben született Varsóban.
Már a cv-je is másképp kezdődik, mint egy átlag művésznek. Él, jól érzi magát és dolgozik Varsóban. Lives, has fun and works in Warsaw.
A honlapjának folytatása pedig első látásra egy olyan cég oldalának látszik, ami elsősorban életmód tanácsadással foglalkozik, tudományos alapokon, pszichológiai felmérések folyamatábráival, grafikonokkal, halmazelmélettel, és művészetterápiával igyekszik megnyerni közönségét. Ez nem csak látszat, Tymek tényleg olyan technikákkal operál, amelyek populárisak, a gyors megértést szolgálják, szlogeneket gyárt, mémeket használ, képregény részleteket kopíroz be a műveibe.
Nem idegen tőle a klasszikus filozófia sem, de a forrásértékű irodalom helyett, inkább a médiában, az interneten - különösen a wikipédián megjelenő és az olvasókon hamar keresztüláramló információkra épít. A siker és a boldogság fogalmát kutatja, önmaga vizsgálatán keresztül, s a tanácsaiban a valóságos tapasztalataira épít. Mindezeket műveiben textuálisan és képileg is megfogalmazza, minél egyszerűbb ábrák, grafikai elemek használatával.
Művészeti egyetemistaként a szürrealista festészet vonzotta be, de hamarosan ráunt, a maga számára sikeresen meghódított területre. A festményeiből jól megélt, felismerhető, saját stílust dolgozott ki, majd váratlan fordulattal elhagyta a jól bevált „komfortzónát”, és ahogy egy interjúban Sylwia Krason fogalmazott, a szürrealista festő új média művésszé avanzsált.

Ez azonban nem teljesen így történt, Tymek időről időre nem fél visszatérni a festészethez sem, itt például látható egy festménye, amelyet kollegájával, Pawel Sliwinskivel együtt készített a Kolonie galéria utolsó kiállítására, ahol a galériás és a művészek szimbolikus portréit sorakoztatták fel. Mint mondja, megengedi magának, hogy addig csináljon valamit, amíg jól érzi magát benne, s jelenleg épp ez a sokféleség jellemző a munkáira és flexibilis gondolkodására, amit itt látunk.
Az azonban, hogy egy kiállításon belül nem a legújabb, homogén anyagát mutatja be, hanem válogat az általa legfontosabbnak tartott eddigi alkotásaiból, amelyek jól reprezentálják eddigi életművét, az itt a Budapesti a Lengyel Intézetben történik meg először. Aminek persze racionális oka az, hogy míg otthon számos jelentős díjat besöprő, jól ismert képzőművész, nálunk ez az első bemutatkozása.

A kiállítást szimbolikusan a két rövidebb fal keretezi be, egymással szemben elhelyezkedő, egymással párbeszédet folyatató két munkával. A Hagyd az aranyat fényleni (Let the gold shine,) módszertani ábra elveszetteknek, s ehhez festette fel a szemben levő falra az It depends… feliratot, nehogy valaki is komolyan gondolja azt, hogy a művész által felvázolt lépések megtétele tényleg elegendő a boldogsághoz vezető úton…
Ami a hosszanti falakon van az vezetett el idáig, ott láthatóak a szürrealista festményei, az Önarcképe, két videó a siker természetéről….stb
Ami a legjobban tetszik munkáiban, az a tévedés beépítése, a bátorság fogalma, ami kimozdít a kényelmes nézőpontjainkból, és képessé tesz a változtatásra, ha a siker nem is kecsegtet azonnal.

Szerencsére a megnyitó egy ünnepnap, így nem abszurd, ha dicséret hangzik el a kiállító művészhez: Számomra egy rendkívül felszabadító erejű művészt látunk itt - aki a kételyt és a tévedés lehetőségét az élet természetes velejárójának tartja, nem fél állandóan változni, felülírni saját magát és keresni a helyes önkifejezést, a helyes utat. Próbálja elkülöníteni az élet nagy evidenciáit, a jót és az ördögit, érzékeny a szociális problémákra, rákérdez a művészet fogalmára, érdekli az ember eredete, a történelem, a közgazdaságtan és biológia tudományok szintjén is.
Amikor egy interjúban rákérdeztek céljaira, s arra, hogy ennyi mindent hogyan tud strukturálni és fókuszálni, így fogalmazott: Azt gondolom, hogy a művészet nagy dolgokra képes. Mindenkinek szüksége van arra, hogy lássa, hogyan is működik a világ. Talán az én esetemben ez egy extrém nagy szükséglet. Mint emberi lény, engem ezek a dolgok érdekelnek. És olyan művészetet szeretnék létrehozni, amilyet szeretek, és amilyet látni szeretnék.

Bíztatnám önöket, hogy valóban olvassák el a képeken található szentenciákat járják körbe a Brains Room állomásait, mélyedjenek el bennük, elég gyorsan felfoghatóak, és Tymek Önarcképének egyik tematizáló feliratával zárnám a beszédet és nyitnám a kiállítást:

Ez a kép egy önarckép, amelyben összeszedtem néhány dolgot, amelyek folyamatosan kitöltik a fejem, az egyes boxok önálló egységek, ezért random olvashatóak, Kívánok Önöknek örömteli és inspiratív olvasást, és köszönöm a figyelmet! Tymek Borowski 2011

2013. 01. 22.
Platán Galéria

Videók