Krzysztof Kieślowski Emlékév

Krzysztof Kieślowski 1941. június 17-én született Varsóban. 1957 és 1962 között Színháztechnikai Gimnáziumban tanult, 1964 és 1968 között pedig a łódzi Film- és Színházművészeti Főiskola rendezői szakának hallgatója volt. Rövid ideig a Dokumentumfilmgyártó Vállalatnál dolgozott. 1974-től a TOR Filmstudió tagja, amelynek vezetője először Stanisław Różewicz volt, később pedig – mind a mai napig – Krzysztof Zanussi.

A televízióban a Fénykép (1969) című dokumentumfilmjével mutatkozott be. A televízióval együttműködve készített több dokumentumfilmet és játékfilmet, valamint TV-színházi előadásokat. Színházi rendezőként mutatta be saját darabját Életrajz címmel a krakkói Stary Teatrban, 1978-ban. Kieślowski filmjei számtalan nemzeti és nemzetközi díjat nyertek: Krakkóban (1964, 1965, 1977, 1979), Mannheimben (1975), Gdańskban (1975, 1976, 1979, 1988), Moszkvában (1979), Cannes-ban (1988, 1991), Velencében (1989, 1993), Berlinben (1980, 1994), San Sebastianban (1988), Chicagóban (1979), Lyonban (1979), Sao Paulóban (1988), valamint tulajdonasa az Európai Filmakadémia kitüntetésének, a Félix-díjnak. Rendezést és forgatókönyvírást tanított Katowicében (1979-19892), Nyugat-Berlinben (1984), Helsinkiben (1988), valamit Svájcban (1985, 1988, 1992).

Főiskolai munkáin kívül 19 dokumentum- és 24 játékfilmet rendezett.

1996. március 13-án halt meg Varsóban. Ötvenöt éves volt.

 

A budapesti Lengyel Intézet Krzysztof Kieślowski diákkori képeiből készült kiállítással tiszteleg a korszakalkotó filmes mester emléke előtt.

Bővebben 

 

Krzysztof Kieślowski filmjei

1966
A villamos (Tramwaj) – rövidjátékfilm
A hivatal (Urząd) – dokumentumfilm

1967
Kívánság hangverseny (Koncert życzeń) – rövidjátékfilm

1968
Fénykép (Zdjęcie) – dokumentumfilm

1969
Łódź városából (Z miasta Łodzi) – dokumentumfilm

1970
Katona voltam (Byłem żołnierzem) – dokumentumfilm
Gyár (Fabryka) – dokumentumfilm

1971
Rally előtt (Przed rajdem) – dokumentumfilm

1972
Refrén (Refren) – dokumentumfilm
Wrocław és Zielona Góra között (Między Wrocławiem a Zieloną Górą) – dokumentumfilm
A biztonság és a higiénia alapjai a rézbányában (Podstawy BHP a kopalni miedzi) – dokumentumfilm
Munkások`71: ha rólunk, ne nélkülünk (Robotnicy`71: nic o nas bez nas) – dokumentumfilm

1973
Kőműves (Murarz) – dokumentumfilm
Gyalog aluljáró (Przejście podziemne) – tévéjáték

1974
Röntgen (Prześwietlenie) – dokumentumfilm
Első szerelem (Pierwsza miłość) – televíziós dokumentumfilm

1975
Életrajz (Życiorys) – dokumentumdráma
Társulat (Personel) – tévéjáték

1976
Kórház (Szpital) – dokumentumfilm
Csapó (Klaps) – összeállítás a Forradás végső változatából kivágott anyagból
Forradás (Blizna) – játékfilm
Nyugalom (Spokój) – tévéjáték

1977
Az éjszakai portás szemével (Z punktu widzenia nocnego portiera) – dokumentumfilm
Nem tudom (Nie wiem) – dokumentumfilm

1978
Hét különböző korú nő (Siedem kobiet w różnym wieku) – dokumentumfilm

1979
Amatőr (Amator) – játékfilm

1980
Pályaudvar (Dworzec) – dokumentumfilm
Beszélő fejek (Gadające głowy) – dokumentumfilm

1981
Véletlen (Przypadek) – játékfilm (premierje: 1987)
Rövid munkanap (Krótki dzień pracy) – játékfilm

1984
Befejezés nélkül (Bez końca) – játékfilm

1988
A hét napjai (Siedem dni w tygodniu) – dokumentumfilm
Rövid film a gyilkolásról (Krótki film o zabijaniu) – játékfilm
Rövidfilm a szerelemről (Krótki film o miłości) – játékfilm
Tízparancsolat (Dekalog) – A Tízparancsolatra épülő tíz tévéjáték

1991
Veronika kettős élete (Podwójne życie Weroniki) – játékfilm

1993-94
Három szín: Kék, Fehér, Piros (Trzy kolory: Niebieski, Biały, Czerwony) – játékfilmek


Filmek Krzysztof Kieślowski ötletei alapján:

Nagy állat (Duże zwierzę) – rendezte Jerzy Stuhr (2000)
Heaven – rendezte Tom Tykwer (2002)
L'Enfer (Pokol) - rendezte Danis Tanović (2005)

 

Epigrafium

Krzysztof Kieślowski című könyvből
„... A filmcsinálás mindenütt a világon egyforma: van egy szegletem egy kis stúdió emelvényén: kanapé, asztal, szék. Ebben a mesterséges belsőben groteszkül hatnak az én szigorú utasításaim: „Csendet”, „Kamera indul! Felvétel!” Folyton gyötör a gondolat, hogy a munkám lényegtelen. Pár évvel ezelőtt a Libération című francia lap megkérdezett pár rendezőt, hogy miért csinál filmet. Én azt feleltem: „mert nem értek máshoz”. Ez volt a legrövidebb válasz, talán ezért keltett feltűnést. Vagy talán azért, mert nekünk, filmrendezőknek – amilyen pofákat vágunk, amennyi pénzt a filmjeinkre költünk és amennyit keresünk, ahogy a felső tízezerhez számítjuk magunkat -, elég gyakran az az érzésünk, hogy abszurd munkát végzünk. Megértem Fellinit és a legtöbb pályatársamat, akik utcákat, házakat, sőt mesterséges tengereket építenek a stúdióban; ezek a dolgok eltakarják azt, hogy milyen szégyenletes és jelentéktelen munka a rendezés.
Krzysztof Kieślowski

 

Szélesség helyett mélység
"Ma már nem elég kimondani az igazságot a világról - az igazságot, amely szerintem továbbra is alapvető tényező. Drámaibb helyzeteket kell keresnünk: olyan következtetéseket kell levonnunk, amelyek kilépnek a hétköznapi tapasztalatok köréből, s univerzálisabb és bölcsebb látleleteket kell adnunk. Természetesen feladatunk, hogy feltérképezzük azokat a területeket, amelyeket korábban nem voltunk képesek, de szélesebb perspektívát kell használnunk, határozottabban kifejezve állásfoglalásunkat. A szabadság körülményei között az álláspontok élesebben szétválnak, ez természetes, ennek így is kell lennie. Vagyis e téren azáltal kell fejlődést elérnünk, hogy megmutatjuk az eltérő nézetek párbeszédét, az emberekről, a világról, az országról alkotott különböző vélemények harcát. A szabadság tehát megnöveli lehetőségeinket, de nagyobb követelményeket is támaszt."
Krzysztof Kieślowski, Dialog, 1981/1.