Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér

Irodalom

Könyvbemutató a Park Könyvkiadó és a budapesti Lengyel Intézet szervezésében a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében.

2014. április 26. (szombat), 14.00

Millenáris, Márai Sándor Terem

Bp., II. Kis Rókus u. 16-20.

Vendég: Alina Molisak - a Varsói Egyetem előadója, irodalmár, Bogdan Wojdowski monográfiájának szerzője

Moderátor: Halasi Zoltán - József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító

 

„A legjobb regény, amit csak írtak a varsói gettóról, az egyik legfontosabb hang a holokauszt gyermekeitől”

Henryk Grynberg  

Wojdowski könyve megrázó tanúságtétel a vészkorszakról, emellett az egyik legkiválóbb XX. századi lengyel regényként tartják számon. Panorámaképet fest a varsói gettó lakosainak sorsáról, attól a pillanattól, hogy 1940-ben megnyitották egészen 1942-ig, a „nagy akcióig”, melynek során Treblinkába vitték a gettóból a zsidókat.

A regény főszereplője egy alig több mint tízéves zsidó fiú, az ő szemével látjuk a falak mögötti világot, ahol érvénytelenné válnak a korábbi szabályok, mindennapossá válik az éhhalál, gyilkos játszmák folynak a túlélésért. A mű legmélyebb, egzisztenciális rétege azt mutatja be, mit tudhatunk meg az emberi természetről a legszélsőségesebb körülmények között. Például azt, hogy majdnem mindent meg tud szokni.

A fiú nap mint nap újabb tapasztalatokat szerez a gonoszról, behódol és ellenáll neki, elbukik és bátor tettekre szánja rá magát, harcol a túlélésért és azért, hogy megőrizze azt, ami megmaradt az emberségéből.

Bár Wojdowski túlélőként is menthetetlen maradt, a regényformában megírt tanúságtétel lehetetlen feladatát sikerült elvégeznie. A mű valójában a szerző megoldhatatlan egzisztenciáját, a folytatás lehetetlenségét fejezi ki. Wojdowski naplójában konkrétan megfogalmazza, hogy életének utolsó ötvennégy éve tévedés volt. 1942-ben az apja kezét fogva kellett volna mennie az Umschlagplatzra. Ezt a képet használja: átjutott a túlsó partra, de kiszáradt folyót hagyott maga mögött.

  „Felejtsd el, hogy zsidó vagy. El kell felejtened ahhoz, hogy élhess (...). Élj, mint a veszett kutya, rohanj a szántóföldeken, messze elkerülve az embereket, de élj. Ne félj, senkitől és semmitől. Aki fél, elveszti a fejét. (...) Ne gondolkodj, élj. Élj, hogy menekülhess. (...) Ha gúnyt űznek a zsidókból, hallgass. Csukd be a szemed és a füled mindenre. Felejtsd el, ki vagy, ki az apád és az anyád. Felejtsd el, kik voltak a nagyszüleid. A szemed se rebbenjen, ha meglátod a szeretteidet, amint a gödörhöz hajtják őket. Fordulj el, és menj onnan. (...) Kő legyen a szíved helyén. Hallasz? Űzz ki az emlékezetedből mindannyiunkat. És élj, ámen.”

 

A szerzőről:

Bogdan Wojdowski 1930-ban, Varsóban született egy zsidó asztalos és kárpitos családjában. A vezetékneve valódi, a keresztnevét viszont a Bogdan Kamiński névre kiállított hamis igazolványból vette át – az igazi keresztnevét a regényhőse, Dawid kapta. Élete utolsó éveiben mindkét nevet a sajátjának tekintette.

Apja katonaként védte Varsót 1939-ben, a kapituláció után fogolytáborba került, majd keletre, Białystok környékére szökött, csak a német–szovjet háború kitörése után tért vissza Varsóba, a családhoz. 1940 őszén zárták le a gettót, Wojdowskiék akkor már a Keményítő (Krochmalna) utcában laktak. A szülők mindennap kijártak dolgozni a gettóból, így tudták megszervezni azt, hogy elrejtsék a lányukat és a fiukat a falon kívül. Amikor a szülei már biztosak voltak abban, hogy hamarosan bekerülnek a transzportba, apja 1942 őszén neki adta az összes pénzét, és azt mondta, „vigyázz magadra, mert egyedül maradsz”. Hamarosan tényleg magára maradt, azt sem tudta, Majdanekben vagy Treblinkában végeztek a szüleivel.

Bár ez már nem tartozik a regény cselekményéhez: a szökés után egy ismerős asztalos várta a fal túlsó oldalán, de mikor az illető megtudta, hogy a gondjaira bízott fiú szülei már nem élnek, elvette minden pénzét, majd sorsára hagyta a tizenkét éves gyereket. Különböző helyeken, gyakran üres lakásokban bujkált, majd Varsó környéki falvakban vészelte át a háborút. Többek között Ożarówban, ahol a varsói felkelés idején magyar katonák állomásoztak, akik emberségesek voltak a lengyelekkel, adtak kenyeret és levest a helybelieknek. Wojdowski élete végéig nem tudta feldolgozni a történteket, még a regényírás sem segített rajta, sosem tudott szabadulni a traumától, öngyilkossági késztetéssel küszködött, végül 1994-ben önkezével vetett véget az életének.

A kilencvenes évek elején A judaizmus mint sors című esszéjében így fogalmazott: „Istentől és az emberektől elhagyatva, mindenre elszántan így fogtam fel ezt a kérdést: »zsidó vagyok«, mert az én beavatásom a holokauszt volt.”

Bogdan Wojdowski A holtaknak vetett kenyér, ford. Pálfalvi Lajos, Park Kiadó 2014

Keménytáblás, védőborítóval, 388 oldal

Megjelenés: 2014. április 18. (könyvfesztivál)

www.parkkiado.huwww.facebook.com/parkkiado

 

 

 

A Varsói Nemzetközi Könyvvásár szervezője, a Murator Expo jóvoltából idén is lesz lengyel stand! (B49/B)