Egyéb

Andrzej WAJDA - KATYŃ 2008. április 15-től az Uránia moziban magyarországi bemutató - április 14, 18 óra Uránia Nemzeti Filmszínház

2008. április 14. (hétfő), 20.00

Uránia, Budapest

Andrzej WAJDA - KATYŃ

2008. április 15-től az Uránia moziban!
Első vetítések:
2008. április 15 (kedd) 14.45, 19.30
2008. április 16 (szerda) 15.00, 17.15.
Uránia Nemzeti Filmszínház
Jegyfoglalás :::

Hivatalos magyarországi bemutató:
2008. április 14, 18 óra
Uránia Nemzeti Filmszínház
1088 Budapest, Rákóczi út 21.
(zártkörű rendezvény)

Szervezők:
Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetsége
Lengyel Intézet
Telewizja Polska S.A.
Uránia Nemzeti Filmszínház
2nd Region Film Distribution

Andrzej WAJDA - KATYŃ
Rendezte: Andrzej Wajda
Forgatókönyv: Andrzej Wajda, Władysław Pasikowski, Przemysław Nowakowski
Szereplők: Artur Żmijewski, Danuta Stenka, Andrzej Chyra, Maja Ostaszewska, Jan Englert, Maja Komorowska, Paweł Małaszyński, Magdalena Cielecka, Władysław Kowalski, és sokan mások

Fényképezte: Paweł Edelman, Marek Rajca
Díszlet: Magdalena Dipont
Jelmez: Magdalena Biedrzycka
Zene: Krzysztof Penderecki
Karmester: Antoni Wit
Vágó: Milenia Fiedler, Rafał Listopad
Gyártásvezető. Kamil Przełęcki
Producer: Michał Kwieciński – Akson Studio, Katarzyna Fukacz-Cebula
Társproducer: Telewizja Polska – Agencja Filmowa, Telekomunikacja Polska S.A.

A film magyarországi forgalmazója: 2nd Region Film Distribution, Consulting and Services

A KATYN c. film hivatalos honlapja
(lengyel és angol nyelven):
www.postmortem.netino.pl

Andrzej Wajda ajánlása:
Többszöri próbálkozás és hosszas töprengés után most már biztos vagyok abban, hogy egy Katyń-filmnek nem azt kell célul kitűznie, hogy feltárja az eseménnyel kapcsolatos teljes igazságot, ez ugyanis történelmi és politikai nézőpontból egyaránt megtörtént már.
A tények a mai néző számára csupán az események hátterét jelenthetik, az emberi sorsok hátterét, mert csak az emberi sorsok bemutatása indíthatja meg a nézőt, a megtörtént események elemzése az akkori időkről szóló írott történelem lapjaira tartozik.
Tervezett Katyń-filmemet épp ezért úgy képzelem el, mint egy örökre szétszakított Családról, a nagy csalódásokról és a katyńi mészárlással kapcsolatos brutális igazságról szóló történetet. Vagyis filmem az egyéni szenvedésről fog szólni, amely jóval nagyobb érzelmi töltetű képeket képes előhívni, mint a puszta történelmi tények. A film azt a kínzóan kegyetlen igazságot mutatja be, amelynek nem a megölt katonatisztek a hősei, hanem azok a nők, akik nap mint nap, óráról órára a legyilkolt áldozatok hazatérésére várnak embert próbáló bizonytalanság közepette. Ezek a hűséges és megingathatatlan asszonyok biztosak abban, hogy elég, ha kinyitják az ajtót, s ott fog állni az évek óta várt férfi, a katyńi tragédia ugyanis azokat érinti, akik élnek, akik akkor éltek.
Jóllehet sok év telt el a katyńi tragédia, az 1943-as német exhumálás, majd a kilencvenes években folyó lengyel kutatások sőt, a levéltárak, igaz csak részleges megnyitása óta, még mindig túl keveset tudunk arról, hogyan is ment végbe 1940 áprilisában és májusában a katyńi tömeggyilkosság, amelyet Sztálinnak és az SZK(b)P KB Politikai Bizottságában ülő elvtársainak 1940. március 5-én hozott határozata alapján hajtottak végre. Nem véletlenül hitte az én családom is meggyőződéssel éveken át, hogy édesapám talán él, mert a katyńi listán szerepelt ugyan egy Wajda vezetéknév, de mellette a Karol keresztnév állt. Édesanyám szinte élete végéig hazavárta férjét, az én édesapámat, Jakub Wajdát, aki az első világháborúban a II. Ulánus Ezredben szolgált, majd részt vett a lengyel–bolsevik háborúban, a sziléziai felkelésben és az 1939-es szeptemberi hadjáratban, s akit a Virtuti Militari Ezüst Keresztjének lovagi fokozatával tüntettek ki.
Nem szeretném azonban, ha a „Katyń” film az én személyes igazságkeresésem és Jakub Wajda százados sírján gyújtott mécsesem lenne. Azt szeretném, ha sok-sok, a katyńi tragédiában érintett család szenvedéséről és drámájáról szólna. A katyńi hazugságról, amely tort ül Joszif Visszarionovics Sztálin sírja fölött, amely fél évszázadon át hallgatásra kényszerítette a Hitler elleni háborúban a Szovjetunió oldalán harcoló korabeli nyugati szövetségeseket.
Tudom, hogy az ifjabb nemzedékek teljes tudatossággal és lelkesedéssel igyekszenek távolságot tartani a mi múltunktól. A jelen dolgaival foglalkoznak, elfelejtenek neveket, dátumokat, pedig, ha akarjuk, ha nem, ezek alakítanak bennünket mint nemzetet összes félelmünkkel, aggodalmunkkal együtt, amelyek minden politikai lépésünkben megnyilatkoznak.
Nemrég egy tévéműsorban egy gimnazista arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe szeptember 17-ről, azt válaszolta, hogy az valami egyházi ünnep. Remélem, hogy filmünk hatására, ha Katyńról kérdeznek majd egy fiatalt, talán többet fog tudni mondani, mint azt, hogy Katyń valami Szmolenszk melletti település neve.
Andrzej Wajda

KATYŃ – Eseménynaptár

1939. 08. 23.
A III. Birodalom külügyminisztere, Joachim von Ribbentropp és a Szovjetunió külügyminisztere, Vjacseszlav Molotov Moszkvában megnemtámadási szerződést írnak alá. A szerződés titkos záradéka kijelöli a német és a szovjet befolyási övezeteket Lengyelország megtámadása, a Lengyel Köztársaság 4. felosztása utáni időszakra vonatkozóan.

1939. 09. 1.
A hitleri Németország megtámadja Lengyelországot.

1939. 09. 17.
A Szovjetunió megtámadja Lengyelországot. Szovjet fogságba kerül a Lengyel Hadsereg több mint 200 ezer sorkatonája és tisztje.

1939. 10. 3-tól
A fogságba esett katonatiszteket, rendőrtiszteket és más szolgálatok tagjait külön e célra kialakított, az NKVD (Belügyi Népbiztosság) felügyelete alá tartozó lágerekben helyezik el Kozelszkben, Sztarobelszkben és Osztaskovban.

1940. 03. 5.
Az SZK(b)P – Szovjetunio Kommunista (bolsevik) Pártja – és a szovjet állam legmagasabb rangú vezetői (Joszif Sztálin, Lavrentyij Berija, Vjacseszlav Molotov, Kliment Vorosilov, Lazar Kaganovics, Mihail Kalinyin és Anasztasz Mikojan) döntést hoznak 21 857 lengyel hadifogoly kivégzéséről.

1940. 04. 3 – 05. 19.
A hadifoglyokat elszállítják Kozelszkből, Osztaskovból és Sztarobelszkből és kivégzik őket Katyńban, Kalinyinban (Tver), Harkovban. Ugyanezen időszakban több mint 7000 lengyelt pusztítanak el szovjet Ukrajna és Belorusszia különböző területein.

1941. 06. 22.
A hitleri Németország megtámadja a Szovjetuniót. Július második felében a német csapatok Szmolenszk és Katyń térségébe érnek.

1943. 04. 13.
A berlini rádió kommünikét közöl a lengyel katonatisztek Katyńban feltárt tömegsírjairól.

1943. 04. 17.
A londoni lengyel emigráns kormány a genfi székhelyű Nemzetközi Vöröskereszthez fordul azzal a kéréssel, hogy vizsgálja ki a katyńi erdőben a lengyel hadifogoly tisztek ellen elkövetett gyilkosságok ügyét. A Nemzetközi Vöröskereszt visszautasítja a kérést arra hivatkozva, hogy a szovjet hatóságok nem egyeznek bele a helyszíni vizsgálat lefolytatásába.

1943. 04. 21.
A moszkvai rádió a londoni emigráns lengyel kormányt a III. Birodalommal való együttműködéssel vádolja meg.

1943. 04. 25/26.
A moszkvai lengyel nagykövet jegyzéket kap kézhez, ebben a Szovjetunió és az emigráns lengyel kormány közötti diplomáciai kapcsolatok megszűnéséről értesítik.

1943. 04. 27.
A Lengyel Vöröskereszt Műszaki Bizottsága Katyńba utazik. Létrejön a több mint 4000 meggyilkolt áldozat tetemét magába foglaló temető.

1943. 04. 28–30.
Különféle nemzetiségű szakemberekből álló orvosi bizottság folytat vizsgálatokat, s megállapítja, hogy a katyńi kivégzésekre „1940 márciusában és áprilisában került sor.”

1943 augusztusa – novembere között
Miután a Vörös Hadsereg elfoglalja Szmolenszk környékét, elkezdődik az NKVD felügyelete alatt a temető gépesített tönkretétele.

1944. 01. 16–23.
Nyikolaj Burgyenko professzor vezetésével lát munkához a „ a fasiszta megszállók által a katyńi erdőben a lengyel hadifoglyok ellen végrehajtott kivégzések megállapítására és körülményeinek kivizsgálására alakult Különleges Bizottság.”

1944. 01. 24.
A szovjet rádióban kommünikét olvasnak be arról, hogy a katyńi gyilkosságokat a németek hajtották végre 1941 szeptembere és decembere között.

1990. 04. 13.
A TASZSZ ( a hivatalos szovjet hírügynökség) közleménye szerint a Szovjetunió elismeri a katyńi tömegmészárlást, s azért az NKVD-t teszi felelőssé.

1991. 07. 25–08.31.
Lengyel szakemberek folytatják a feltáró-exhumáló munkálatokat Harkovban és Mednojéban. Az 1994 és 1996 között Katyńban, Mednojéban és Harkovban végzett exhumálások a létesítendő katonai temetők hatókörét is segítenek meghatározni.

1992. 10. 15.
Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke megkapja Varsóban a katyńi dokumentumok másolatát, többek között a 14.452 lengyel hadifogoly NKVD által történő lelövetéséről szóló 1940. III. 5-ei határozatot.

2000.
Az orosz ügyészek által 1990 szeptembere óta folytatott katyńi vizsgálat felfüggesztése. A katyńi gyilkosságot nem minősítették népirtásnak, a nyomozati anyag nagy részét titkosították.

2004 novembere
A Lengyel Nemzet Ellen Elkövetett Bűncselekményeket Üldöző Bizottság vizsgálatot indít a katonai bűnténynek és népirtásnak minősített katyńi gyilkosságok ügyében.

2006 februárja
Az Orosz Föderáció Legfelsőbb Katonai Ügyészsége közli, hogy a megölt lengyel hadifoglyok nem tekinthetők politikai elnyomás áldozatainak, és nem vonatkozik rájuk „a politikai elnyomást szenvedettek rehabilitálására” vonatkozó törvény, mivel a dokumentumok megsemmisülése miatt nem állapítható meg, hogy a lengyeleket milyen alapon „vonták büntetőjogi felelősség alá”.

2007. 09. 17.
Andrzej Wajda „Katyń” című filmjének varsói ősbemutatója.

2007. 11. 14.
A Katyńi Gyilkosság Áldozatainak tiszteletére valamint a Szovjetunió legfőbb hatóságai által 1940. március 5-én hozott határozat értelmében az NKVD által meggyilkolt összes áldozat emlékének tiszteletére a lengyel országgyűlés, (Sejm) április 13-át A Katyńi Bűntény Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja.

Kazimiera Illakowiczówna
Katyni Istenanya

Katyn fölött fénylik a Hold,
erdő alján homok zizzen,
Égi Asszony léptének ad
Meghajló fű puha járást,
Ezüst levelével terül
Lába alá fehér üröm.

Megállik ott fényességben,
s leterítve köpönyegét
véres földet szed marokkal,
Ezüst homok sugarait
viszi magával az Égbe.

Kérdi Őt a sápatag Hold,
mire az a véres homok?
Feleli az Égi Asszony:
„Világot gyógyítok véle,
a szeretet csatákban halt,
jár néki egy örök Emlék”.
Szalai Attila. fordítása

A napjainkban már a lengyel irodalom klasszikusainak körébe sorolt Kazimiera Illakowiczówna a két háború között Józef Pilsudski marsall személyi titkára volt. A II. világháború idején Erdélyben és Magyarországon tartózkodott. Ezt a versét a katyni mészárlásról világgá röppent hírek nyomán, frissiben írta, s első közlésére a hazánkban átmeneti otthonra lelt lengyel menekültek „Wiesci Polskie” (Lengyel Hírek) című, Budapesten megjelenő újságja 1943/6. számának hasábjain került sor.

Orsós Ferenc patológus professzor
A katyni sírfeltárásra az összehívott nemzetközi bizottság közreműködésével 1943. április 29. és június 7. között került sor. A bizottságnak bolgár, olasz, finn, svájci, belga, dán, horvát, cseh, szlovák, francia szakértők mellett a nemzetközi hírű patológus professzor, Orsós Ferenc személyében magyar tagja is volt. A halál beálltának idejét az ő általa kidolgozott, ismert és elismert módszerrel állapította meg a bizottság. Az Orsós-jelentést az NKVD 1944-ben lefoglalta és elvitte, hogy majd csak Jelcin idején kerüljön elő a legtitkosabb irattárakból. Orsós egyébként 1944-ben Németországba távozott. A szovjetek kérték a kiadatását, de a szövetségesek azt megtagadták. A mainzi egyetemen a képzőművészeti módszertan tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig. 1962-ben halt meg.

Korompay Emánuel
A gyűjtőnéven katyninak ismert tömeggyilkosságoknak magyar áldozata is van. Az 1890-ben Magyarországon született Korompay Emánuel Aladár a lengyel hadsereg tartalékos századosaként tiszttársaival együtt tarkólövéssel végezte életét 1940 tavaszán Harkovban. Korompay az első világháború galíciai frontján szolgált, majd önkéntesnek jelentkezett Józef Pilsudski légióiba, s 1920-ban Tuhacsevszkij vörös hadseregével szemben védte választott hazáját. Felvette a lengyel állampolgárságot, lengyel nőt vett feleségül. A Varsói Egyetemen dolgozott a magyar nyelv lektoraként, s e minőségében az első lengyel-magyar szótár szerkesztője volt. 1939-ben a lengyel hadsereg tartalékos századosaként mozgósították, a keleti határvidékre került, ott esett szovjet fogságba, s vált a vörös terror áldozatává. A barna terror pedig családjára csapott le: a háború végére csak legidősebb lánya, Ilona maradt életben. Márta lányának életét 1939 szeptemberében Varsóban oltotta ki egy német bomba a kórházként működő Hotel Europejski romjai alatt. Másik lánya, Elzbieta, a földalatti lengyel ellenállásban vett részt, s 1943 januárjában a Gestapo letartóztatta. Olyan kegyetlen vallatásoknak vetették alá, hogy érezte, nem bírja sokáig. Ezért elroppantotta azt a ciánkapszulát, amit sikerült becsempésznie magával. Élt 22 évet. Édesanyjukat, Mieczyslawát lánya után pár nappal ugyancsak elhurcolta a Gestapo, s arra kényszerítette, hogy tanúja legyen Elzbieta kínvallatásának. Lánya halálát követően a hírhedt varsói Pawiak börtön, majd Auschwitz foglya volt, ahol egy évvel később maga is meghalt. Korompay Emánuel emlékét Varsóban két tábla örökíti meg. Az egyik a fővárosi házon, ahol a család utoljára lakott, a másik a Varsói Egyetem Hungarológiai Tanszéke épületének falán. Neve bronzba öntve ott áll a katyni áldozatok névsorát megörökítő emlékfalon is a Varsói Helyőrségi Templomban.

Pályi András: A mítosz vége
A mítosz végórája: ez Katyń. A film utolsó tíz perce. Az Andrzej notesza nyomán megelevenedő vérfürdő. De ez a kifejezés gyenge és talán túl romantikus is itt. Igaz, a notesz arra is bizonyság, hogy a tisztek mindvégig hitték, hogy a legrosszabb nem történhet meg velük. Csak amikor az állomásra begördül az a vasúti szerelvény, amellyel elviszik őket a táborból, akkor szakad fel a századosban a rémült kérdés: „Mi lesz velünk?” És a tábornokot látjuk, ahogy lekísérik a sivár pincébe, az utolsó pillanatban megpróbálja kitépni magát az NKVD-s markából, hisz megpillantja a vért a falon. Persze sikertelenül, lefogják, tarkón lövik, vödör vízzel fellöttyintik a kövezetet, hogy eltűntessék a vértócsát. És sorban követik a többiek. Le a pincébe, aki üvölt, annak zsák a fejére, lefogják, tarkón lövik, vödör víz. Iszonyú gépiesen, egymás után mindet, akár egy mészárszéken a barmokat. Már csak a pincében visszhangzó lövéseket halljuk. A hullákat fel a teherautóra, majd be a kiásott tömegsírba, sorban, egymásra. A repülőhadnagy, akinek majd a húga igaz Antigonéként márványtáblát akar állítani, még ott a szmolenszki erdőben, a hullahalom tetején is görcsösen szorongatja a rózsafűzért. Kotrógép tolja földet, temeti be a tömegsírt. Az aláhulló földdarabok beborítják a néma, élettelen testeket, a dermedt, béna ujjakat. Nincs folytatás. Penderecki zenéje szól, a filmvászon elsötétül. Csak a szereposztás és a közreműködők végtelennek tűnő listája. Krakkó egyik legnagyobb mozijában ülök, délután hatkor kezdődött az előadás, zsúfolt nézőtér, több mint egy hónapja játsszák már itt a filmet, a nézők most is némán, szó nélkül kikotródnak az esti utcára. Alig hallani a hangjukat.
A kivégzés brutális, mechanikus képsora naturális és mitikus. A demitizáló Wajda eltűnt. A Katyńban nincs lélektan és nincs dráma, de van aprólékos, részletező kisrealizmus, ami az élet maga. És van halál, végső, kegyetlen, gépies, emberi lények minden hősiességtől megfosztott lemészárlása. Most először érzem, hogy Wajda túljutott a Hamu és gyémánton, amelyet egész életében utol akart érni. Ugyanazt a rettenetet mondta ki akkor is, amit most; csak akkor még gúzsba kötve és a háború utáni „új világ” igazát (is) keresve. Itt már nem keres és nem szembesít senkit és semmit. Megkísérli a lehető leghűségesebben rekonstruálni a történteket. A mítosz nyelvén beszél. Legalábbis a tiszteket így beszélteti. Ezért tűnnek mesterkéltnek a mondataik. Mert azok is. Az asszonyok szava viszont éles, tiszta, életszerű. Ha ők kinyitják a szájukat, a mítosz érvényét veszti. Holott ők is a mítosz bűvöletében cselekednek. De nem tudják nem feltenni a kérdést, amit Anna vet a szemére a katonai esküjére hivatkozó Andrzejnak: „Hát nekem nem esküdtél hűséget? A sírig!” Talán ez a legerősebb mondat a filmben. Wajda nem fél tudtunkra adni a maga kijózanító tanulságát: a katyńi halálgyárral véget ért a lengyel hősiesség mítosza. A hősöket, akik ujjat húztak a halállal, elnyelte a totalitarizmus pokla. Az az eskü, ami ebbe a kelepcébe csalta a férfiakat, akárhogy is, de értelmét vesztette. Ám az a másik eskü, az élettel kötött frigyük még ma is aktuális. Legalábbis az asszonyok így emlékeznek rájuk.
(Pályi András: A mítosz vége, Élet és Irodalom, 2007. november 16.)

ANDRZEJ WAJDA életrajza

1926
Március 6-án született Suwałkiban. Ott töltötte gyerekkorát és kora ifjúságát. Később Radomban élt.

1939-1945
Titkos gimnáziumban, majd rövid ideig egy magán főiskolán tanul, ezzel egy időben dolgozik.

1940
Édesapját megölik Katyńban.

1946
Megkezdi tanulmányit a krakkói Képzőművészeti Főiskolán.

1949
Otthagyja a Képzőművészeti Főiskolát, és megkezdi tanulmányait a łódzi Filmfőiskolán.

1954
Január 26-án játékfilmes debütálás A mi nemzedékünk c. filmmel, amelyért megkapta az Állami Díj III. fokozatát.

1957
A Csatorna premierje. "Wajda filmje, amely meglepetés volt számunkra, a Cannes-i Filmfesztivál díjának legnagyobb esélyese lehet. Hozzá kell tennünk, hogy a filmben a legtisztább poézis szelleme enyhíti a tragédiát". (G.Biraghi, "Messagero", Róma, 1957.)

1958
A Hamu és gyémánt premierje. "Ezzel a merész, barokk, és nagyon mai filmmel Andrzej Wajda a világ egyik legnagyobb filmrendezője lesz." (R. Boussinot, "Encyclopédie du cinema", Párizs 1980.)

1959
A Lotna premierje.

1960
Az Ártatlan varázslók bemutatója. A film létrehozásában Andrzej Wajda mellett a kortárs művész elit fiatalabb és idősebb képviselői is részt vettek: J. Skolimowski, K. Komeda-Trzcińki, T. Łomnicki, B. Kobiela, R. Polański.

1962
A kisvárosi Lady Mackbeth belgrádi premierje, lengyelországi bemutató: 1964.

1965
A Légió premierje - ugyanebben az évben megkapta a Film c. lap olvasóinak "Arany kacsa" díját.

1967
A berlini Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatják a Paradicsom kapui c. filmet, amelyet Lengyelországban nem mutatták be.

1969
Varsóban a Minden eladó film premierje. "A legszemélyesebb művészfilm, ami a "Nyolc és fél" után született. (…) Wajda eredetileg Cybulskiról akart filmet csinálni, és csak a megvalósítás folyamata során jött rá a rendező, hogy valójában akaratlanul, magáról készített filmet." (K. Metrak, Film, 1969.II.)
Légyfogó premierje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon.

1970
Tájkép csata után premierje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon
Nyírfaliget premierje Varsóban.

1971
A krakkói Stary Teatr-ban az Ördögök premierje - Dosztojevszkij regénye alapján Camus átdolgozásában. Wajda a "legnagyabb színházi kalandjának" nevezi ezt a darabot.
"Ez egy adott, talán csak félig tudatosult poétika robbanása, egy bizonyos stílus manifesztációja, amit "totális színháznak" neveztem, és amely a rendező hosszú színházi útkereséseinek megkoronázása volt." (M. Karpiński "Andrzej Wajda színháza" Varsó, WaiF 1991)

1972
Pilátus és a többiek premierje NSZK-ban. Andrzej Wajda az "X" filmstudió vezetője lesz (1983-ig).

1973
Krakkóban a Menyegző filmpremierje.

1975
Az ígéret földje premierje. A rendező: "Minden történelmi témának kell, hogy valamiféle kapcsolata legyen a jelennel, kell, hogy a jelen elfogadja. Úgy gondoltam, érdemes ma, ebben a pillanatban, amelyben vagyunk, amelyben az egész ország van, hátrapillantanunk, megnéznünk, mi az, amit magunk mögött hagytunk". (Wieczór, 1975.III.)

1977
Bemutatják a Márványember c. - a kommunista utópia elleni lázadás érlelődéséről, a lengyelek öntudatra ébredéséről szóló - filmet.

1978
A krakkói Stary Teatr-ban hét órás színházi előadást rerndez Évek múltán, napok múltán címmel.

1979
A Wilkói kisasszonyok premierje.

1980
A Karmest premierje a Nyugat-Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

1981
A Vasember premierje a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. "Wajdát soha nem gyötörte az a kérdés, miként szóljon a politikáról a filmben, ami egyszerre kell hogy szórakoztató legyen valamint történetet is elbeszéljen. A "Vasember" ebben a vonatkozásban is megállja a helyét, mint egy technikailag gördülékeny, dramatizált, megrendítő morális történet. (G. Moszcz, Sight and Sound, London, 1981.)

1983
A Danton párizsi premierje. Leforgatja az Eine Liebe in Deutschland (Szerelem Németországban) filmet. A filmet Lengyelországban nem mutatták be.

1984
A krakkói Stary Teatr-ban Dosztojevszkij műve alapján színre viszi a Bűn és bűnhődés-t.
A Szerelmi krónika premierje Varsóban.

1988
A Lech Wałęsa által megalakított Állampolgári Bizottságban Wajda vezeti a kulturális és tömegtájékoztatási bizottságot.
Márciusban az Ördögök c. film premierje.
"Az Ördögök-ből Wajda - talán nem túlságosan egyszerűsítem le - a jó és a rossz ideológiai alapon történő ütközését választotta ki. Másként: az Ördogök-et filmre véve, alkalmat talált arra, hogy megmutassa az ideológiát és a plitikát, mint olyan területet, ahol a jó és a rossz összeütközésében a jónak kevés esélye van, a rossz pedig könnyebben arat győzelmet, mint máshol. (B. Janicka, Film 1988.VIII.)

1989
Június 4-én parlamenti képviselővé (szenátor) választják.

1990
A Korczak c. film bemutatója a Zsidó Kulturális Fesztiválon.

1993
A Sasos koronás gyűrű c. film bemutatója

1994
A "Mangga" Japán Művészeti és Technikai Központ megnyitása Krakkóban. A Központot Wajda kezdeményezésére, részben az ő, Japánban kapott díjából hozták létre.

1995
Andrzejewski prózája alapján elkészíti a Nagyhét c. filmet.

1996
Tomek Tryzna regénye alapján leforgatja a Senki kisasszony c. filmet.

1999
A Pan Tadeusz c. film premierje, Adam Mickiewicz műve alapján.

2002
A Bosszú c. film bemutatója

2005
A "Reményember" c. filmnovella - a "Szolidaritás, szolidaritás" c., több novellából álló film – premierje

2007
Szeptember 17-én – a KATYN című film világpremierje.

2008
A "Katyń" című filmet az Oscar díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.

Andrzej Wajda főbb külföldi díjai:

1957 - A Cannes-i NFF Zsűrijének Különdíja a "Csatorna" c. filmért
1959 - A Velencei NFF FIPRESCI-díja a "Hamu és gyémánt" c. filmért
1971 - A milánói Cineteca Italiana NFF. Arany Globusz-díja a "Tájkép csata után" c. filmért
1971 - A Moszkvai NFF Aranyérme a "Nyírfaliget" c. filmért
1972 - A Valladolidi NFF életmű-érme
1973 - A San Sebastiani NFF Ezüst Kagyló-díja "A menyegző" c. filmért
1975 - A Moszkvai NFF Aranyérme "Az ígéret földje" c. filmért
1975 - A Chicagoi NFF Arany Hugo-díja "Az ígéret földje" c. filmért
1978 - A Cartagenai NFF rendezői díja "Az ígéret földje" c. filmért
1978 - Premio David di Donatello
1978 - A Cannes-i NFF FIPRESCI-díja "Márványember" c. filmért
1979 - A Cannes-i NFF Összevont Zsűrijének Díja az "Érzéstelenítés nélkül" c. filmért
1979 - A La Rochelle-i NFF életmű-díja
1981 - A Cannes-i NFF Arany Pálma-díja és az Összevont Zsűri díja "A vasember" c. filmért
1982 - Cezar (a Francia Film Akadémia díja) - életmű-díj
1983 - Cezar a "Danton" rendezéséért
1983 - Louis-Delluc-díj a "Danton"-ért mint az 1982-es év legjobb francia filmjéért
1990 - A Cannes-i NFF Zsűrijének különdíja a "Korczak" c. filmért
1990 - Felix (Európa Filmdíj) - életmű-díj
1996 - A Berlini NFF Ezüst Medve-díja a "Nagyhét" c. film vetítése alkalmából
1998 - A Velencei NFF Arany Oroszlán - díja; életmű-díj
1999 - A Brüsszeli NFF Kristály Irisz- díja; életmű-díj
1999 - A berlini Freedom Film Festival Szabadság-díja
2000 - Oscar életmű-díj
2001 - A Francia Köztársaság Becsületrendje, Főtiszti fokozat
2001 - A Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Nagy Érdemkeresztje
2006 - Az 56. Berlini NFF - Arany Medve, életműdíja

Szervezők:
Lengyel Köztársaság budapesti Nagykövetsége
Lengyel Intézet
Telewizja Polska S.A.
Uránia Nemzeti Filmszínház
2nd Region Film Distribution