Andrzej WAJDA

Film

„ANDRZEJ WAJDA: filmtörténet plakáton” plakátkiállítás

2006. április 27. (csütörtök), 19.00 — június 1. (csütörtök), 1.00

Lengyel Intézet

A budapesti Lengyel Intézet szeretettel meghívja Önt és barátait Andrzej Wajda filmrendező 80. születésnapja alkalmából rendezett

„ANDRZEJ WAJDA: filmtörténet plakáton”

című plakát kiállítás megnyitójára
2006. április 27-én 17.00 órára.

Megnyitja: Kovács István, író

A kiállítás Krzysztof Dydo Plakát Galéria (Krakkó) anyagából jött létre.

A kiállítás megtekinthető 2006. május 31-ig,
hétköznap 9-18 óra között.

Lengyel Intézet, kiállítóterem
1065 Budapest, Nagymező u. 15.

Krzysztof Dydo a kiállításról
Sokszor volt alkalmam bemutatni Andrzej Wajda filmjeihez készült plakátokat, Budapesten azonban most először kerül erre sor.
A Lengyel Intézet és a Magyar Filmintézet kezdeményezésének jóvoltából most egymás mellett mutathatjuk be a világhírű rendező filmjeinek magyarországi és lengyelországi premierjeire készült plakátokat. 1996-ban, a mozi századik évfordulója alkalmából Andrzej Wajdával együtt nyitottam meg egy nagyszabású retrospektív lengyel filmplakát-kiállítást. Az akkor kiállított 900 plakát közül, amelyek többsége az én gyűjteményemből származik, több mint 20 az ő filmjeihez készült. Ez egyúttal a lengyel művészi plakát eredményeinek történeti áttekintése is volt. Ehhez a művészeti ághoz Lengyelországban fél évszázadon keresztül a filmplakát is hozzátartozott. A lengyel plakátiskola legnagyobb alkotói tervezték ezeket a filmplakátokat: Wojciech Zamecznik — A mi nemzedékünkhöz, Jan Lenica, akit a magyar közönség nemcsak remek animációs filmjeiről, de számos filmplakátjáról is ismerhet — a Csatornához, a Franciszek Kłos ítéletéhez, Wojciech Fangor — a Hamu és gyémánthoz, Franciszek Starowieyski — a Sámsonhoz, a Minden eladóhoz, Roman Cieślewicz — a Légióhoz, a Wilkói kisasszonyokhoz, Józef Mroszczak — a Tájkép csata utánhoz, Waldemar Świerzy — a Menyegzőhöz, Az ígéret földjéhez, az Érzéstelenítés nélkül című filmhez.
Az idő múlásával és az újabb filmek létrejöttével a plakátokat már a fiatalabb nemzedékek művészei tervezték, érdemes közülük megemlíteni Tomasz Rumińskit, a Légyvadászat, Marcin Mroszczakot, a Márványember, Rafał Olbińskit, – plakátját reprodukcióban közöljük — a Vasember, Andrzej Pagowskit, a Danton, Wiktor Sadowskit, a Szerelmi krónika vagy éppen Wiesław Wałkuskit, a Nagyhét plakátjának alkotóját, és még sok más alkotót. Nagy kár, hogy a rendszerváltással együtt Lengyelországban változás következett be a filmforgalmazók magatartásában. A művészi értékű plakát uniformizálódott, sajnos az amerikai plakát mintájára, amely elsősorban a színészek arcát vagy a film egyes jeleneteinek ábrázolását preferálja. Így aztán Andrzej Wajda és más rendezők legutóbbi filmjeinek plakátjai teljesen más jellegűek, mint az 1954–1995-ös években született plakátok. Az ember szemébe könny szökik...
Krzysztof Dydo
Dydo Poster Collection (Krakkó)

"Az utca művészete" elnevezés mindörökre a plakát jelzője lett Lengyelországban. 1945-1989 között több tízezer plakát született, amelyekből több százat a világ plakátművészetének gyöngyszemeként tartanak számon világszerte a művészettörténészek, a műkedvelő érdeklődők és a gyűjtők.
A "lengyel plakátiskola" nemzetközi fogalom, amely az 1956–1970-es időszakban olyan művészek plakátjainak kiváló minőségét jelentette, mint Henryk Tomaszewski, Jan Lenica, Józef Mroszczak, Waldemar Świerzy, Jan Młodożeniec, Wojciech Zamecznik, Roman Cieślewicz, Franciszek Starowieyski és számtalan más kollégájuk. A legérdekesebb, hogy míg az 1945 utáni kényszerű rendszerbéli és gazdasági változások kezdetén a politikai plakátok a szocializmus szépségét dicsőítették, addig a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján már — különösen a színházi és filmplakátokon — olyan motívumok jelentek meg, amelyek ezzel a "szépséggel" szakítani akartak. Tagadhatatlan tény ugyanakkor, hogy a művészek értelmezési szabadsága azokban az időkben korlátlan volt, és a művészek nem tapasztaltak olyan kereskedelmi nyomást, amilyet a piacgazdaságban gyakran jelent a megrendelő rossz ízlése, az ízléstelenség vagy a giccs dicsőítése.
A lengyel plakát, akárcsak a svájci, fontos szerepet játszott a plakát modern kori történelmében a második világháború után. Főként az 1956–1963-as, "Lengyel Plakátiskola" koraként ismert időszakban, amikor a lengyel plakátot, különösen a filmplakátot, a legelső helyen tartották számon világszerte. Abban az időben ugyanis mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Európában a mozinak ezt a vizuális reklámelemét hamarosan jóval hatásosabb formák váltották fel a nyomtatott sajtóban, a rádióban, és a televízióban. Másképp történt mindez Lengyelországban, ahol a társadalmi-politikai valóságban mélyen gyökerező plakát túllépett a közönséges reklám keretein. A jó plakát egy sor képzettársítást hívott elő, amelyek rendre túlléptek a film címében rejlő utalásokon. Izgatta, nyugtalanná, kíváncsivá tette a nézőt, intellektuális erőfeszítésre kényszerítette. A tartalom és a forma, a szín és a kompozíció közti viszonyok fenomenális megragadásával a lengyel filmplakát önálló identitást és függetlenséget alakított ki. A világ plakátművészetének egyedülálló jelenségévé vált.
Jelen kiállítás csak apró töredéke a Lengyelországban keletkezett közel 10 ezer eredeti filmplakátnak. Az olyan művészek művei, mint Jan Młodożeniec, Franciszek Starowieyski, Marian Stachurski, Wiktor Górka, Jerzy Flisak, Maria Ihnatowicz, Andrzej Krajewski, Bronisław Zelek, Lech Majewski, Mieczysław Wasilewski, Wiktor Sadowski, Wiesław Wałkuski, korántsem merítik ki a lengyel filmplakát teljes tematikáját.
1989 után a lengyel plakátművészet a gazdasági változások eredményeképpen nemcsak a külföldi tőke Lengyelországba áramlásának nehéz időszakát éli, de az amerikai kultúra zavartalan terjedéséét is. Mindez az amerikai fototechnikákat használó, olcsó, közönséges ügynökségi reklám- és filmplakátokat hozta magával, amelyek végül kiszorították az utcáról a lengyel műveket. A kiváló lengyel alkotók azonban továbbra is terveznek, és más múfajokban megtartották pozícióikat. Ráadásul a fiatal lengyel plakáttervezők változásokat indítottak el a plakátművészet területén.
A lengyel plakát fokozatos átalakulásának lehetünk tanúi, különös tekintettel a téma megközelítésére és az ábrázolási technika megválasztására. Ha figyelembe vesszük az eredeti és avantgárd megoldásokat, a pályázatokon elnyert díjak számát, kijelenthetjük, hogy a lengyel plakát továbbra is nagy elismerésnek örvend. Ameddig a lengyel művészek megőrzik kreativitásukat, a lengyel plakát az inspiráció és figyelem felhívás forrása marad. a modern plakátművészetben.
Krzysztof Dydo

Andrzej Wajda filmjei
1955 A mi nemzedékünk
1957 Csatorna
1958 Hamu és gyémánt
1959 Lotna
1960 Ártatlan varázslók
1961 Sámson
1962 Húszévesek szerelme – epizód
1965 A légió (Hamvok)
1967 A paradicsom kapui (jugoszláv-angol)
1968 Minden eladó
1969 Légyfogó
1970 Tájkép csata után
1971 Pilátus és a többiek (NSZK tévéfilm)
1971 Nyirfaliget
1972 Menyegzõ
1974 Az ígéret földje
1976 Szélcsend (Arnyékvonal) (lengyel-angol)
1977 A márványember
1978 Érzéstelenítés nélkül
1979 A wilkói kisasszonyok (lengyel-francia)
1981 A vasember
1982 Danton
1987 Szerelmi kronika
1990 Korczak
1995 Nagyhét
1999 Pan Tadeusz
2002 Bosszú

2000 Oscar, életmûdíj
2006 Arany Medve, életmûdíj