Kovács István

Irodalom

Kovács István költői estje Kézmozdulat a szürkületben (Magyar Napló Kiadó) c. kötete megjelenésének alkalmából

2005. február 24. (csütörtök), 19.00

Lengyel Intézet

A Lengyel Intézet szeretettel meghívja 2005. február 24-én, csütörtökön 18.00 órakor megrendezendő estjére, amelyen Kovács István költővel

Kézmozdulat a szürkületben (Magyar Napló Kiadó)
c. kötete megjelenésének alkalmából

Jerzy Snopek irodalomtörténész professzor beszélget.

Láttam
Lech Wałęsának

(Nagygyűlés, Krakkó, 1981. júniusa, szerda délután)

Én csak néhány embert láttam,
őt meg őt is, de arctalan.
Engem is csupán annyi látott,
egy-két más ő, de arctalan.
Az emelvényen–látott látta,
kit ő meg ő arctalan látott,
s kit én arctalan láttam,
látta az emelvényen–látott.

Benn százezer őt láttam,
s annyi az ő, ki benne látott.

_____________________

"… a sajátos tárgyiasság Kovács István költészetének jellemző tulajdonsága. A vers születését előidéző lírai szituáció a környező valósághoz fűződő érzéki kapcsolatból jön létre. Kezdetben van a konkrétum. Ebből – s vele kapcsolatban – vezeti le a költő saját hasonlatait, metaforáit, képeit, általánosításait, amelyek mindig magukon viselik a „kemény” valóság bélyegét. A líra szoros szövetségre lép a logikával.

Ragyogó példája ennek a Láttam című, nagyon különös, a végletekig diszkrét, mondhatni – hűvös, Lech Wałęsának szóló panegirisz. A lírai szituáció is különleges: egy 1981-es krakkói nagygyűlés, vagyis olyan esemény, amely távol esik az élmény intimitásától. Az eseményről szóló száraz költői jelentés kizárólag az én-tömeg-Wałęsa tengely mentén keletkező percepciós viszonyrendszert írja le. És ez a fenomenologikus látásmód mégis nemcsak meghökkentő, mintegy szavakon túli pátoszt és emelkedettséget eredményez, hanem egy csöppnyi tiszta líraiságot is."

/Részlet Jerzy Snopek utószavából, amelyet Kovács István: Okruchy przestrzeni (A tér töredékei) címmel a Krasnogruda Kiadó gondozásában lengyelül megjelent kötetéhez írt./