Andrzej STASIUK

Irodalom

Szerzői est Andrzej Stasiukkal A szerzővel Tölgyesi Gábor újságíró beszélget Andrzej Stasiuk: "Dukla" Andrzej Stasiuk - Jurij Andruhovics "Az én Európám"

2005. február 11. (péntek), 19.00

Lengyel Intézet

A Lengyel Intézet, A Magvető Könyvkiadó és a JAK-Kijárat Könykiadó tisztelettel meghívja 2005. február 11-én, pénteken 18.00 órakor megrendezendő estjére, amelyen bemutatásra kerülnek

Andrzej Stasiuk - Jurij Andruhovics: Az én Európám
Andrzej Stasiuk: Dukla
c. kötetei

Andrzej Stasiuk-Jurij Andruhovics: "Az én Európám"
A könyv két hosszabb esszét foglal magában, amelyek összetartoznak, mert valamiképpen rájátszanak egymásra. Az indíttatás közös kiadónktól, Andrzej Stasiuk feleségétől, Monika Sznajdermantól jött. Ő javasolta, hogy mindketten írjunk egy szöveget a helyről, ahol élünk, és a szöveg ugyanakkor tartalmazza Európára vonatkozó elképzeléseinket is. Egyszerre írtuk a szövegeket, két utazás lett belőle. Az enyém inkább utazás az időben, Andrzej esszéje normális térbeli utazás a mai Lengyelország keleti részein, Románián és Ukrajnán át."
Jurij Andruhovics (Gönczy Gabriella interjújából, Lettre Internationale 51)

Andrzej Stasiuk "Dukla"
Valóságos és képzeletbeli utazás a lengyel-szlovák határsávban
Dukla, ez a lengyel-szlovák határon található kisváros, szinte mágikus erővel vonzza az emlékeket kergető vagy éppen céltalanul utazgató kalandort, aki „sose azt éli át, ami van, hanem ami volt, vagy lesz”. Bűvkörébe vonja, és csak lélegzetvételnyi időre ereszti.
Stasiuk – a kortárs lengyel irodalom fenegyereke –, valóságos és képzeletbeli utazásra indul, bejárja Duklát és környékét, miközben emlékeinek színpadává varázsolja az álmos lengyel falvakat, ahol megelevenednek a gyerekkori barátságok, a kamaszosan évődő szerelmek és vakmerő csínytevések, ahol a holtak és a szentek szinte észrevétlenül járnak köztünk, és ahol a történeteket is mi magunk tartjuk életben. Andrzej Stasiuk e felelősség terhe alatt, mégis bölcsen és könnyedén meséli el az ő Duklájának történetét, miközben utazunk, mintha másból sem állna a világ, mint Duklába vezető földi – és belső – utakból, az otthonosság érzetét keltő megérkezésekből, és az újrakezdés reményével kecsegtető elindulásokból.
(Magvető kiadó)

Részlet a Dukla-kötetből:
"Tizenvalahány éve lakom ezen a vidéken, s lassan kezdem érteni, mi hozott ide. Egyszerűen a közép-európai síkság lakójának ösztöne. Kezdetben persze alig tudatosult bennem, csak fokozatosan alakult át sejtéssé, majd - ki tudja - talán reflexióvá is. (...) Én - a mazóviai rónák fia - mindenesetre örökös huzatot éreztem, keletről nyugatra és nyugatról keletre robogó, szüntelen légvonatot. Néha a közönséges szél szószerinti alakját öltötte, néha a nyitott, korlátok nélküli szakadék metaforikus formáját, hogy végül konkretizálódjon kissé a történelem viharaként, amelynek iránya meglepően könnyen megjósolható: erre vagy arra, de mindig errefelé." (Andrzej Stasiuk)