ÁLOM VADÁSZOK kortárs művészeti kiállítás lengyel művészek részvételével

Kiállítás

2016. március 9. (szerda), 19.00 — március 31. (csütörtök)

1061 Budapest, Andrássy út. 32

ÁLOM VADÁSZOK 

Kortárs művészeti kiállítás a LATARKA Galériában lengyel művészek részvételével

Az álom és a tudatosság művészetben. Tárlat Gdanski és Budapesti fiatal művészek részvételével.

Megnyító március 9-én 19.00 órakor a LATARKA Galériában (Andrássy út 32.)

Kiállítást megnyítja Márió Z. Nemes esztéta

Művészek:

Anna Waligórska (PL)

Wojciech Koniuszek (PL)

Tomasz Kucharski (PL)

Arkadiusz Sylwestrowicz (PL)

Dick Alexandra (SK)

Kusovszky Bea (HU)

Laurian Popa (RO)

Ludovics Thiriez (F)

ef. Zambó István (HU)

Horror Pista (HU)

Kiállítás megtekintheő március 31-ig

 

Kilenc megjegyzés az onirikus művészetről

 

1. Ha a művészet és álom kapcsolatát vizsgáljuk szinte azonnal a szürrealizmus győzelmeihez és kudarcaihoz érkezünk el. Ugyanakkor mit jelent ma álmodni és alkotni, tudunk-e mást álmodni, mint André Breton, ha művészetről van szó?

2. Persze a szürrealizmus: nem-művészet, illetve elsősorban: nem-irodalom, hanem a szellem forradalma. Pszichés lejegyzőrendszerek könyörtelen pontossága, melyet nem torzít el az individuális tehetség kátránya, miközben a mesés üdvök színe egészen hörgéssé halványul.

3. Drága képzelet, én éppen azt szeretem benned, hogy nem ismersz irgalmat!

4. Salvador Dali 1935-ben nem elégedhet meg azzal, hogy antropomorphizmust csináljon abból a szorongató kérdésből, amit az einsteini téridő jelent, de azzal sem elégedhet meg többé, hogy kéjsóvár számtanná változtassa, nem elégedhet meg immár, ismétlem, hogy húst csináljon belőle önöknek; ő sajtot csinál a téridőből, legyenek ugyanis meggyőződve, hogy S. D. híres puha órái nem mások, mint a tér és idő, lágy, hóbortos, magányos, paranoia-kritikus camembert-jei.

5. A szürrealista festészetnek és szobrászatnak nincs más célja, mint megsokszorozni a részleges és képzeletbeli robbanásokat, melyeken, mint a mosogató lefolyóján, az egész világegyetem kiürül.

6. Drága képzelet, te ne dolgozzál! Legyél munkanélküli, csöves, buzi, vagy Andy Warhol. Elutasítjuk az álommunkát is, hiszen az is a képzelet gyarmatosítása a Logosz nevében. Álom nélküli alvásban nyílik meg a tétlen üresség kristály-struktúrája.

7. A szürrealizmus egyik paradoxonja Sartre szerint, hogy „léttúltengéssel akarja megvalósítani a semmit”, vagyis állandó tagadásában folyton teremt, de igazából nem pusztít el semmit. Persze kérdéses, hogy valóban a „semmi” (jelentsen ez bármit is) itt a célképzet – a világegyetem kiürítése, illetve a tétlen üresség sem feltétlenül totális hiány. A képzelet dühe inkább a „rendre”, mintsem a „létre” vonatkozik – az már egy logocentrikus probléma, ha nem tudjuk/akarjuk elkülöníteni a kettőt.

8. A szürrealizmus következetes továbbgondolása a pszichotikus érzékeléshez vezet, egy olyan immanenciához, ami az álom és ébrenlét közti kölcsönviszonyt „kilapítja”, elvetve ezzel Bretonék ma már naivnak tűnő vertikális idealizmusát. Erre a pszichotikus felszínre még Georges Bataille is visszatérne, hogy az alantas anyag halmait kátránylapító gépként pakolgassa.

9. Keresztbe kulcsolt két kezem ábrázolja az égboltot, s a fejem egy groteszk, kopasz liba. 

Videók